Hogyan válik 15 év közös története folyamatos szakmai fejlődéssé?
Kalmár Kingát, a QLM HR-vezetőjét kérdeztük a nálunk töltött 15 év meghatározó tapasztalatairól, vezetői pályájának fordulópontjairól és arról, hogyan őrizhető meg az emberközpontú szemlélet egy folyamatosan növekvő cégcsoportban.
Most, hogy végre nem te készíted az interjút: melyik az a tipikus HR-es kérdés, amit a legkevésbé szeretnél, ha feltennék neked?
Talán a „Hol látod magad 5 év múlva?” kérdést. HR-esként pontosan tudom, miért tesszük fel, mégis mindig kicsit mosolygok rajta. Az elmúlt 15 év ugyanis arra tanított, hogy öt év alatt egy cég, egy szakma, de még mi magunk is rengeteget változhatunk. Ma már sokkal érdekesebbnek tartom azt, hogy valaki merre szeretne fejlődni, mi motiválja, és mit szeretne még megtapasztalni vagy megtanulni. Aztán majd meglátjuk, hova vezet az út.
Emlékszel még az első napodra a QLM-nél? Milyen volt akkor a cég, és milyen voltál te?
Nagyon élénken emlékszem az első napokra! Egy pici irodába érkeztem, nagyon kedves emberek közé. A kisfiam akkor mindössze 20 hónapos volt, és még csak a délelőttöket töltötte a bölcsődében, úgyhogy bennem azért volt bőven aggodalom: új munkahely, bölcsődei beszoktatás, hogyan fogom összeegyeztetni a kettőt, biztosan jól döntöttem? Ehhez képest már az első pillanattól nagyon sok támogatást és rugalmasságot kaptam az akkori kollégáimtól és a vezetőmtől. Talán ezért is maradt meg ennyire erősen bennem ez az időszak.
Ha visszamehetnél az első munkanapodra, mit mondanál az akkori Kingának?
Kinga: Tarts ki, a gyerekek – a sajátod és a QLM is – felnőnek egyszer!
Amikor 15 évvel ezelőtt idejöttél, gondoltad volna, hogy 2026-ban még mindig itt leszel?
Soha nem voltam egy ugrálós típus, a korábbi munkahelyemen is 14 évig dolgoztam, így bíztam benne, hogy itt is hosszú távra találom meg az utamat. A QLM álláshirdetése nagyon különleges volt, szinte kiabált belőle, ez a nekem való pozíció. Akkor még irodavezetőként volt megfogalmazva, de már egy jövőképet is felrajzolt: működtetés, fejlesztés, üzleti területek megismerése.
Mi változott a legtöbbet a QLM-nél az elmúlt 15 évben? És mi az, ami szerinted szerencsére nem változott?
A QLM velem együtt „érett”, idén lép a nagykorúság évébe. Így végig kísérhettem a gyerekbetegségeit, kiskamasz éveit, majd végül a felnőtté válását. A 10 fős családias vállalkozásból egy 200 fős sikeres cégcsoport lett, de meg tudta őrizni az emberközeliségét és a rugalmasságát. Ez nagyon fontos érv és érték a HR kezében.
HR-vezetőként rengeteg ember érkezését láttad. Van olyan történet vagy pillanat, amire különösen jó érzéssel gondolsz vissza?
Minden onboarding-ra próbálok alaposan felkészülni, és fontos nekem, hogy az új kollégák számára én legyek az első ember, aki egy átfogó képet ad a QLM-ről és arról, hogyan működünk – a kávégéptől egészen a vállalatirányítási rendszerig. Szeretem ezt a pillanatot, mert ilyenkor valakinek még minden új, én pedig egy kicsit az ő szemén keresztül is újra látom a céget.
De talán még ennél is jobb érzés, amikor valaki visszatér. Több olyan kollégánk is volt, aki néhány év és egy-két szakmai vargabetű után újra a QLM-et választotta. Különösen jó volt tőlük azt hallani, hogy a távozásuk után hiányzott nekik az a közeg és az a fajta védőháló, amit itt megtapasztaltak. HR-esként talán ez az egyik legjobb visszajelzés. Hiszen elmenni valahonnan sokféle okból lehet – de visszajönni már egy nagyon tudatos döntés.
Mit tanultál az emberekről az elmúlt 15 évben, amit egy HR-es tankönyvből biztosan nem lehet megtanulni?
Talán azt, hogy a segítség és az emberség nem mindig onnan érkezik, ahonnan várnád. HR-esként az ember nagyon sokszor az „adó” oldalon áll. Meghallgat, támogat, megoldást keres, konfliktust kezel, megtart, elenged, és közben próbál figyelni arra is, hogy a másik ember hogy van. Egy idő után szinte természetessé válik, hogy ez a dolgunk.
Ezért különösen sokat jelentenek azok a pillanatok, amikor valaki megfordítja ezt a helyzetet, és megkérdezi: „És te hogy vagy?” Vagy egyszerűen csak észreveszi, hogy most talán neked lenne szükséged egy kis támogatásra. Azt hiszem, 15 év alatt azt tanultam meg, hogy az emberek sokszor tudnak meglepetést okozni – jó értelemben is. És hogy néha egy egészen apró gesztus marad meg bennünk a legtovább.
Szerinted mitől marad valaki hosszú távon egy munkahelyen? Nálad személyesen mi volt ez?
Azt gondolom, hogy a munkaszerződés nem csupán egy jogi értelemben vett megállapodás, hanem egyfajta értékcsere is. Ahhoz, hogy valaki hosszú távon maradjon, mindkét félnek kapnia kell valamit, ami számára valóban értékes. Ez ráadásul az évek során folyamatosan változik: lehet, hogy egy időszakban a fejlődés és a szakmai kihívás a legfontosabb, máskor a bizalom, az önállóság, a rugalmasság vagy egyszerűen az, hogy jó emberekkel dolgozhatunk együtt. Nálam személyesen talán az volt a legfontosabb, hogy ez az értékcsere 15 év alatt sokszor változott, de soha nem szűnt meg. Mindig volt valami, ami miatt azt éreztem, hogy van még dolgom itt, tudok adni, és közben én is kapok valamit, ami fontos nekem.
Volt olyan pont a 15 év alatt, amikor azt érezted, hogy teljesen új fejezet kezdődik számodra a QLM-nél?
Többször is volt ilyen pont. 2013-ban, az intenzív növekedésünk kezdetén választanom kellett: az irodavezetést vagy a HR-vonalat viszem tovább, mert a kettő akkor már egyszerűen nem fért el egy munkakörben. Én a HR-t választottam – és ezzel egy teljesen új fejezet kezdődött, hiszen gyakorlatilag a nulláról kellett felépítenem a HR működésünket. A következő nagy váltás 2018-ban jött, amikor a jelenlegi szervezeti struktúra kialakításával felsővezető lettem. Számomra ennek az volt az igazán fontos üzenete, hogy ezzel a HR stratégiai szerepe is egyértelművé vált a cégcsoportban. Innentől már nemcsak HR-kérdésekben, hanem a vállalat egészét érintő stratégiai döntésekben is számított rám és a véleményemre a felsővezetői csapat.
Mindkét váltás adott egy új lendületet – és valószínűleg ezek miatt sem éreztem soha úgy, hogy 15 éve ugyanazt a munkát végzem.
Mi az, amire a legbüszkébb vagy abból, amit itt felépítettél vagy amihez hozzájárultál?
Nagyon büszke vagyok arra, hogy a QLM-et már akkor családbarát munkahelynek nevezhettük, amikor ez a fogalom még közel sem volt annyira jelen a vállalati gondolkodásban, mint ma. Később ezt inkább emberközpontú működésnek kezdtük nevezni, mert valójában mindig is többről szólt annál, hogy valaki családos-e vagy sem. Arról szólt, hogy a munkatársainkra ne csak munkavállalóként, hanem emberként is tekintsünk, és amikor lehet, az egyéni élethelyzeteket is vegyük figyelembe a döntéseinkben. Arra pedig személyesen is büszke vagyok, hogy ennek a szemléletnek a kialakulásához az én gondolkodásmódom és HR-es hozzáállásom is sokat hozzátett.
Mi az a QLM-es történet, amin még 15 év múlva is nevetni fogsz?
2022-ben, a COVID sokadik hulláma után úgy döntöttünk, hogy veszély ide vagy oda, szervezünk egy fergeteges farsangi bulit a 80-as évek jegyében. Sosem felejtem el, hogy mennyit nevettünk a különböző jelmezeken: susogós melegítő, aerobic zokni, fényes lakkcsizma a kollégákon. A csapatom rávett, hogy adjunk elő egy koreográfiát a Gyere, táncolj című dalra, természetesen tupírozott frizura és flitteres ruha volt a jelmezünk. Rengeteget nevettünk az este során, és biztos vagyok benne, hogy egy új energiájú csapat kezdte meg a munkát a következő munkanapon.
Mi az, amit 15 év tapasztalata után ma teljesen másképp csinálsz, mint pályád elején?
Korábban talán többet beszéltem, ma már inkább kérdezek. Pályám elején sokszor azt éreztem, hogy HR-esként nekem kell tudnom a választ, megoldást kell adnom, tanácsot kell mondanom. Ma már sokkal inkább abban hiszek, hogy a jó kérdés néha többet ér, mint a kész válasz. Az emberek általában sokkal jobban tudják, mire van szükségük, mint gondolnánk – csak teret kell adni nekik ahhoz, hogy elmondják. Talán ezt tanultam meg igazán az elmúlt 15 évben: kevesebbet feltételezni, többet kérdezni és jobban figyelni a válaszokra.
Ha holnap egy teljesen új kolléga ülne le melléd, mit mondanál neki a QLM-ről, amit az álláshirdetésben biztosan nem olvasott?
A QLM nem egy kész, tökéletes rendszer, amibe csak bele kell ülni. Sokkal inkább egy hely, amit azok az emberek formálnak, akik itt dolgoznak. Ha te hozzáteszel, mi is igyekszünk hozzátenni mindazt, ami ahhoz kell, hogy jó legyél abban, amit csinálsz.
Hogyan képzeled el a QLM-et 15 év múlva?
15 év múlva valószínűleg már a nyugdíjas búcsúztató bulimon fogok koccintani a kollégáimmal, abban a boldog tudatban, hogy egy fantasztikus és néha rögös utat bejárt, de örökké megújulni képes céget hagyok most a fiatalabb generációra.
Kinga, köszönjük az elmúlt 15 évet, a figyelmet és a sok támogatást, amit a kollégáknak adsz! Jó volt most nekünk kérdezni, és a te szemszögedből is megismerni a közös történetünket. Kívánunk még sok szakmai örömöt, közös nevetést és olyan pillanatot, amikor tőled is megkérdezik: „És te hogy vagy?”
